Rabszolgaság és Magyarország

Manapság divat - úgy általában - a fehér ember bűnéül felróni a rabszolgaságot, melyet - kissé elkésve - sok zsáknyi pénzzel kellene jóvátenni. No meg persze a bevándoroltatással.

Ködösítések helyett tisztázzuk: a rabszolgaság nem az összes, hanem csak néhány európai nemzet bűne. A spanyolok, portugálok, angolok (beleértve Amerikát), franciák, hollandok, belgák jegyzik a "klasszikus" nyugati rabszolgatartást és kereskedelmet.

Magyarország legkevésbé sem vétkes ebben.
Épp ellenkezőleg!

300 év alatt a háborúk, járványok embervesztségeit is meghaladja az oszmán birodalomba elhurcoltak száma. Magyarország demográfiallag is belerokkant a rabszolgakereskedelembe,
(Nem 150, hanem 300 évről kell beszélni, hiszen a török betörések és az embertömegek elhurcolása már a XV.sz. elején elkezdődött.)
Egész magyar (és persze egyéb) családokat - férj, feleség, gyerekek - teljesen meztelenre vetkőztetve kiállítottak a sztambuli rabszolgapiacra, ahol Mohamed hívei szemrevételezték, tapogatták a felkínált "árut" és persze alkudtak rá.

Észak-kelet Afrikában ma is élnek világosabb bőrű népcsoportok, melyek Magyarországról elhurcoltak leszármazottjainak tartják magukat. (Sorosék, Junckerék, Gyurcsányék élcelődhetnek: lám-lám most csak az akkori magyarok leszármazottai akarnak hazamenni.)

És akkor még nem beszéltünk a "málenkij robot"-nak nevezett XX. századi szigorított rabszolgatartásról. "Szigorított", hiszen az újkori nyugati rabszolgatartástől eltérően a családi közeg, a magánélet teljes kiiktatása súlyosbította, továbbá e rabszolgamunka nem korlátozódott a gazdasági haszonra, hanem a kárvallottaknak az osztályharcos gyűlölet terrorjátöl is szenvedniük kellett.

Majd ha a bűnbánó Európában a rabszolgaság okán valamilyen kárpótlás, jóvátétel tervezete merül fel, akkor Magyarországnak azonnal be kell nyújtania a számlát. A lista nagyon hosszú, a végösszeg pedig nagyon sok számjegyű lesz.